Legfelső toronyszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Legfelső toronyszoba

Témanyitás  Cad Bane on 2014-10-07, 20:25

[Mesélő - Mohazöld köpenyes alak]
[Lakótorony - Legfelső toronyszoba]

*A Rév torony hatalmas kör alakú pajzshoz hasonló mohos cseréptetején, egy csoport galamb ült. A nap első harangjai megszólaltak, hogy a legájtatosabb híveket a templomba hívják, s hogy az alvó városnak megadják a kezdő szikrát az élethez. A hirtelen nagy csengésre, bongásra a madarak a levegőbe emelkedtek csoportostul, átszálltak a városfalon, majd tettek pár kört a kéttornyú dartonita katedrális körül, s végül a belsővár külső falán pihentek meg csak ismét, amikor tájt a harangszó is lassan elhalt.*
*A lakótorony legfelső erkélyén a kőkorláthoz támaszkodva ezt figyelte épp egy magas, szikár, mohazöld köpenybe burkolódzó alak. Prémvállas köpenyének matt arany mintás szegélyét a fagyos szél rángatta vad kutya gyanánt. Csuklyája a fején küzdött hasonlómód a szeszélyes elemekkel, így engedve betekintést a szürkés bőrű, csontos, elf arcra, melyet fakó fehér, vállig érő haj keretezett. Összeszűkült szemmel, arcán a kora reggeli levegő csípős érzésével kísérte nyomon a város lassú ébredését. A felületes szemlélő számára legalábbis így tűnt, s nem is tévedett volna sokat, de azt nem tudhatta, hogy e földi porhüvely tulajdonosa jelenleg emlékei közt kutat, s terveket sző.*
~A Triumvirátus...~
*Keserű mosolyra húzódott a csuhás alak szája.*
~Megalakítása óta csak névleg volt az. Rowon ostromát leszámítva csak időközönként volt alkalmam a két jómadarat, Airunt és Alexet látni s beszélni velük pár szót, vagy egy kicsivel többet, egymásról, a világ dolgairól. Hol a délvidéki Krán, hol az Ibara homokja csábította el barátaimat. S Rowon, az alant elterülő város is csak részben volt a Triumvirátus központja. Igaz, valamelyikünk mindig jelen volt, ha a szükség úgy kívánta, amikor pedig nem, akkor a hercegi tanács látta el a feladatokat. Így volt ez rendjén de mégis... Alex ismét a Sheraltól délre keresi végzetét, s talán végre meg is találja azt, amit annyira keresett, s amit itt a számára idegen népek földjein soha nem lelhetett volna meg igazán. Airun meg kölyök módjára elment és fogadást kötött Alidax úrnőjének s újdonsült szeretőjének immáron egész északot felbolygató versenyének végeredményére. Egy értékes, alidaxi nyakék gyöngyszemeit gyűjtik úgy, hogy közben más már nagyon nem is érdekli őket. Ismerős érzés, de jelenleg nem vagyok képes elfogadni az ilyen szintű felelőtlenséget sem tőlük, sem Aurintól. Mintha nem tudnák, hogy az ártatlannak már korántsem mondható játékuk nélkül is milyen törékeny az egyensúly itt a Quironeiaban. De sajnos egyenlőre vannak ennél súlyosabb problémák melyekkel foglalkoznom kell.~
~Észak ügyei engem is lefoglalnak, ezt elismerem, néha túlságosan is. A Szövetség összpontosítani szeretné erőit északon, mivel a háború sok veszteséggel járt. S úgy vélik, ami nem a küszöbük előtt történik az nem is lehet hatással rájuk, s ezért miden más területen csökkenteni vagy megszüntetni szeretnék jelenlétünket. Így amit nem lehet megoldani saját erőből azt máshonnan kell kinyernünk. S ilyenkor kezdünk el foglalkozni az első látásra zsoldosokból, szerencsevadászokból, szájhősökből álló csoportokkal. Csakhogy a közülük való választást sem lehet elhamarkodni. Észak ügye fontos a szövetség vezetőinek ezért a megfelelő embereket kell kiválasztani, a megfelelő feladatra.~
*A köpenyes alak kezébe egy apró csontszilánk került, enyhén a kőpárkányhoz ütögette, s engedte, hogy ujjai közt egyre följebb csússzon a darabka, eközben figyelte ahogy peremén a fakó fény megcsillan. Majd határozott mozdulattal megfordult és a szobát az erkélytől elválasztó súlyos, fekete brokát függönyök közé lépett. Az ajtó mögötte magától bezáródott.
Odaállt dolgozóasztala elé, melyen térképek, papírosok, bőrtokok, könyvek, kristályok hevertek látszólag rendezetlenül. Majd az egyik pergamenhez nyúlt, s közelebb húzta magához.*
~Nos igen, az elmúlt hét több tucat jelentéséből, és üzenetéből a legérdekesebbek és legjelentőségteljesebbek itt hevernek előttem. Ezt a párat időt nem kímélve átolvastam és utánajártam a benne foglaltaknak.~
*Tekintetét a papírról ismét a kezében tartott nem evilági csontdarabra emelte.*
~Mégis az egyik legérdekesebb egy kirakós játék utolsó darabkájáról szólt. Toron megpróbálta egy démonúr földi porhüvelyét felhasználni Tharr isteni, vagy inkább démoni energiáinak manifesztációjához. S már csak egyetlen rész hiányzott nekik a teljességhez, mely valahol a senkiföldjén kallódott ki tudja mióta, mikor kalandozók egy csoportja rálelt, s megszerezte előlük. Arton Aquilla doran egyik ígéretes varázslója, akadt először a kalandozók nyomára, akiket Shagam egy tiadlani kardművész vezetett. A birtokukba került csontszilánkot később Doran megtámadásával próbálták megszerezni a toroniak. De ezzel végzetes hibát követtek el. A Szarvtorony hatalmát megkérdőjelezni, vagy próbára tenni lehet, csak nem érdemes. A darabka így végül a Szövetség birtokába került.~
~Ettől függetlenül megértem őket, minden okuk megvolt rá, hogy így cselekedjenek. Egy másik, Alexet és Aurint is érintő feljegyzés, ugyanehhez a kalandozó csapathoz köthető. Egy feltehetően maremita paplovag, akit a társai Quintarként ismertek, ugyancsak a véletlen folytán egy régen nyugvó kyr isteni erőt ébresztett föl, s később testében hordozta azt. Ezzel a későbbiekben is sok fejfájást okozott a Sheráltól északra. Azonban egyes, az isteni energiákra érzékeny emberek, s néhány krónika állítása szerint, ezzel egy vihar erejű jelzés söpört végig a szellemvilágban, ami felkelthette a Vörös kontinens, Calowyn kyr lakóinak figyelmét. Ami miatt az ősi jóslatok közül az teljesülhet be, melyben a történelem megismétlődéséről írnak, a kyrek újbóli partraszállásáról. Így megértem Toron próbálkozásait, hogy hatalmuk, erejük növelése érdekében, akár szélsőséges módszerhez is folyamodnak. De amíg nem látják be, hogy egy ilyen fenyegetés csak szövetségben állítható meg, addig marad a csatározás és egymás gyengítése.~
~Úgy néz ki márpedig véletlenek nincsenek, így visszanézve mintha valaki ezt már előre kigondolta volna.~
*Ismét halvány mosolyra húzódott a szája.*
~Lovag barátaim erre azt mondanák - Darton útjai kifürkészhetetlenek, s kis szerencsével azok is maradnak.~
*Enyhe rezdülés futott végig a mágia síkján, ami azt jelezte, hogy egy kisebb hatalmú személy közelített a szoba felé*
~Valószínűleg az egyik tanítványom az, talán Lerton. Az ifjú adeptus már öt éve áll szolgálatomban, talpraesett, tehetséges tanonc...~
*A gondolatain keresztül egy érintést érzett a tudatában, valószínűleg az ajtó előtt álló őr próbált kapcsolatba lépni vele. Ő az Árnyhozók közül származott, akik Doranban képzett fejvadászok lévén már gyerekkoruk óta jártasak voltak az elme tudományában. A felőle érkező mentálfonalnak megnyitotta elméjének lezárt kapuját.*
- Uram, Lerton keresi Önt.
- Köszönöm, kérem engedje be, fogadom őt!
*Pár pillanattal később a súlyos faajtó kitárult, s egy búza szőke, jóvágású ifjú lépett be rajta. Kékeszöld, gazdagon díszített tunikát viselt, egyszerű fekete vászonnadrággal, egyik kezében két, pecsétes bőrtokot szorongatott, míg a másikkal behajtotta maga mögött az ajtót. Szemeit alázatosan, a zöldköpenyes alakra szegezte, majd üdvözlő fejhajtás után így szólt.*
- Mester, további két futár érkezett, s ezeket a jelentéseket hozták. Valamint Alidax követei a tanácsteremben várnak, kívánságod szerint.
*Egy halovány mozdulatsor futott át a fiú arcán. Nem sötétebb a hajnalban bujkáló árnyaknál, de a bizonytalanság és a kétely nem megbízható, idővel elmélyülő sebét hordozva magán.*
- Esetleg van még valami Lerton, amit elmondanál? - kérdezte tőle mestere barátságos hangon.
*A fiú a földről felemelte tekintetét és mélyen mestere szemébe nézett. Egy szívdobbanásig úgy tűnt nem kívánja megosztani félelmeit mentorával, de aztán tőle szokatlan, gyenge hangon megszólalt végül.
- Mester. Érzem, hogy még nem látom át egész észak, és a múlt, jelen, jövő történéseit, ezért kérdésem lehet egy kicsit sután hangozhat számodra. De mégis, miért fogadjuk az egyik Fekete zászló hordozójának követeit? Mikor nem sokkal több mint egy éve még ellenük viseltünk háborút, sőt Rowon városáért az ő szövetségeseikkel kellett harcolnunk. Ennek a háborúnak vége, de a felek ugyanazok maradtak, vörösek és feketék...
*A fiú kérdőn nézett mesterére, s mondanivalója befejezetlenül lógott a levegőben, ám mentora így is tudta mire kíváncsi ifjú tanítványa. Így kilépett az asztal mögül s elvette tőle a két bőrtekercset, majd nyugodt és határozott mozdulattal átkísérte őt a szoba hosszabbik oldalán függő, falat eltakaró térképéhez. Amely a Sheráltól északra elterülő hatalmas területet ábrázolta, országokkal, városokkal, hegyekkel, folyókkal, tengerekkel együtt. Apró, mágikus fénypontok mozogtak rajta lassan, különböző színekben, különböző irányokba, és körömnyi pókszerű homonkuluszok vittek csáprágóik közt eltérő jelzésű zászlócskákat, figurákat. A mester egy széles mozdulatot tett kezével a térkép előtt, majd így szólt.*
- Ha háttal állsz neki nem láthatod, ha szemben állsz vele láthatod, de nem feltétlenül érted. Az egyedüli megoldást az idő hordozza magában és az általa görgetett lehetőség a változásra. A legendák szerint a Zászlók valaha egyek voltak, egy ereklyében, s ilyen irányú törekvésüket ma is megtartották. Hatalmuk ebből fakad külön-külön és együttesen is. Saját személyiségük és céljuk van, de hordozó nélkül nem képesek azt beteljesíteni. Eddig mindig tulajdonosaik hatalomvágyát és törekvéseit segítették, s ennek köszönhetően csakis háborúkban kerültek valamivel közelebb egymáshoz. Pedig azaz erő, ami a harcban segít a béke megteremtésére is használható.
A vörös és fekete csak egy érem két oldala, a napsütötte és az árnyékos, egyik se létezhet a másik nélkül. Az egyensúlyhoz mindenképp szükség van arra is, amit mi vélünk árnyékosnak, s nekik is arra, amit ők vélnek nem elfogadhatónak. Nem hiába nem egy ereklye, egy személy kezében kell jelentse a békét, hanem az ellentétes oldalak vezetőinek kell ehhez megegyezniük, s zászlóikat egymás mellé tenniük. S így szembenézni a jövő kihívásaival, nem egymást marva, soha békét nem lelve.
*A zöld köpenyes mester kisebb szünetet tartott, s közben tanítványa kifejezéseit tanulmányozta. Majd határozott hangon így folytatta tovább.*
- A követek pedig a változás szolgálatában álló személyek. S ha a változás a béke felé vezető utat jelenti, akkor készséggel tárgyalok velük. Márpedig ha a hírek igazak, akkor hamarosan a helyére tudjuk billenteni az egyensúlyt északon.
- Sikerült választ kapnod kérdéseidre, kedves Lerton?
*A tanítvány rövid gondolkozás után így válaszolt.*
- Igen mester, s köszönöm. De még felmerült bennem egy újabb kérdés is. Úgy tudtam az ereklyékről szóló legendáknak csak kevés igazságtartalmuk van, hogy lehet hogy döntésünket mégis egy ilyen történet alapján hozzuk meg?
*A magiszter szemei sarkában apró mosolyráncok jelentek meg.*
- A legendákban néha több az igazság mint azt a tudósfők vélnék, de ha nem is így lenne, annyi hasznuk azért akad, hogy tanulhatunk a bennük található történetekből, s megfelelő módon alkalmazva azt saját és mások sorsáról megfelelően dönthetünk. A tudás elsősorban nem csak hatalom, hanem alkalmat teremtő erő, egy lehetőség a választásra olyan helyzetekben is, ahol az egyszerűbb lelkek már nem látnak kiutat. De a lehetőség mindenkinek adott a fejlődésre, melynek útjai különbözőek és megszámlálhatatlanok.
*Majd egy hosszabb időre várakozás teli csönd töltötte meg a szobát, amit csupán a kandallóban ropogó tűzben pihenő hasábok sziszegése és a térképen járkáló homonkuluszok lábainak kaparó hangja egészített ki.*
- Értem mester. Bízom benne, hogy tudásom egy napon majd megközelítheti a tiédet. Miben állhatok még rendelkezésére?
- Úgy érzem vendégeinkkel huzamosabb ideig kell majd foglalkoznom. Amíg távol leszek el kell intézned pár fontos dolgot, a teendőket levitettem Gliffel a szállásodra. Értesítelek majd mikor ismét elérhető vagyok.
*A tanítvány fejet hajtott majd határozott léptekkel elhagyta a szobát. A mester sem időzött már sokat a szobában, egyik kezének legyintésével pár szó kíséretében az élettől pezsgő térképből, egy Észak-Ynevet ábrázoló, kortól megsárgult falikárpitot varázsolt. Majd másik kezébe az ajtó mellé támasztott unikornis szarv formával díszített botot vette. Pár pillantást vetett még a botot behálózó rúnákra, s az ónix és opál berakásokra, majd egy nagy levegőt véve ő is követte a tanítványa példáját, s kilépett az ajtón.*
*Miután a szoba bejárata halk kattanással bezárult, az egyik ablak előtt egy fekete árnyék rajzolódott ki. Odakint a párkányon egy varjú állt, úgy mintha odaszögezték volna, egyik szeme mereven az ablakot nézte. Majd hirtelen megmozdult, pislantott párat, s szárnyra kapott három panaszos károgás kíséretében.*

Folytatás...
avatar
Cad Bane
Alapító
Alapító

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2013. Feb. 17.
Age : 35
Tartózkodási hely : Shandin

http://menedek.forums1.net

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.